Pár éve akadtam rá Somlósi Lajos előadásaira a YouTube-on. Először a helyes táplálkozással kapcsolatban, a magyar hagyományos konyháról szóló gondolatai fogtak meg, majd később megismerkedtem az elixírekről szóló előadásával is. (hanganyag itt). Az elixíreket a magyar hagyományos népi gyógyászat elfeledett értékeiként mutatja be Somlósi, ez a lenyűgöző tudással rendelkező, de emellett józan, paraszti gondolkozású, száraz humorú spirituális tanító, aki munkásságát a régi magyar hagyományok megújításának szentelte, hogy azokat újra kiemeljük a feledés és érdektelenség mocsarából és egy megújult formában be tudjuk építeni a mindennapjainkba. Foglalkozik a helyes táplálkozás és a magyar konyha kérdésével, népi hagyományos gyógyítással, asztrológiával, szignatúratannal és geomantiával, család- és társadalomépítéssel, a felsőbb világokkal való kapcsolatok felébresztésével és felhívja a figyelmet jelen korunk problémáira. Hiteles forrásnak tartom, mivel nincs agyonreklámozva, nincsen szektája és nagyon keveset szerepel nyilvánosság előtt.
Nemrég megjelent egy könyve a rügyelixírekről, amit idén sikerült megszereznem és az eddig összekoldult tudásomat ezáltal kibővítenem. Itt a könyvismertető. A könyv kis ízelítőt nyújt az érdeklődőknek a rügyelixírek készítésének művészetéből, amely részben a homeopátia jellemzőit mutatja, de ennél tovább megy: a növényi alkímia rég elfeledett tudását rejti magában.
"Ez az a művészet, amelyben a tudomány, a lélek és a szeretet nagy találkozása által megtermékenyül és átalakul az anyag. Az alkímiai átalakulás elsősorban belső út, mely maga a mű, átváltoztatás vagy transzmutáció."(Somlósi)
Lényegében évek óta készülök arra főleg lelkiekben, hogy kipróbáljam és elsajátítsam az elixírkészítés csínját-bínját. A természet mindig is nagyon közel állt hozzám; egyetemi tanulmányaim alatt a növényekkel kapcsolatos tantárgyakat találtam a legérdekesebbeknek. Csalódásként ért, hogy milyen elhanyagolható töredékét jelentik a növények a mai gyógyászatnak. Gyógynövényekről szóló enciklopédiák, természetgyógyászati szakkönyvek - többnyire nagyon egyoldalúan a növény fitokémiai profilját, hatóanyagait és azok biológiai hatását mutatják be, esetleg megemlítik a régi korok népi gyógyászatban való felhasználásukat. Gyakorlati szinten folyik a törekvés, a kémiai szerektől visszatérni a természetes alapú, főleg növényi szerekhez. Egyre szélesebb körben lehet kapni ilyen-olyan kivonatokat tartalmazó tablettákat, cseppeket, teakeverékeket. Ez szép és jó, de számomra valahogy sosem tudott teljes mértékben kielégítő választ adni. Talán az miatt is, hogy sokat foglalkozom spirituális-lelki és filozófiai kérdésekkel, és ezek fényében a gyögynövényhasználat lehetőségei számomra nagyon felszínesnek bizonyultak. Mondhatnám úgy is, hogy nem tudtam megelégedni azzal, amit találtam, ugyanúgy ahogy a világot és önmagamat szemlélve is nehezen elégszem meg, mindíg valahogy mélyebbre ások, mint mások.
Az utóbbi időben viszont mintha rám szakadt volna a világ: amióta Németországban vagyok, özönlik az információ, otthon még alvó vagy éppen elfeledett gondolatokat és praktikákat fedezek fel rapid módon.
Szóval kis ízelítő - növényi elixírjeim...
Jelen formájukban amolyan gyakorlati, tanuló fázisban készült készítményekről beszélhetünk. Legelső próbálkozásaimat márciusban kezdtem, amikor is rügyeket gyűjtöttem, majd a tavasz folyamán a paletta további virágelixírekkel bővült.
Az elixírek többé-kevésbé növényi részek (rügyek, virágok, friss hajtások) kivonatai alkohol-glicerin-víz hármas vegyületében. Az "alkimista" saját kézzel állítja elő, a növényi alapanyagok gondos begyűjtésétől kezdve a kész kivonat potenciálásán keresztül az elixír gyógy-szerkénti felhasználásáig mindent önmaga, odaadással és szeretettel végez. A növényi alkímia egyszerre lelki-szellemi és kézi-munka.
EGÉSZ-ség csak akkor valósítható meg, ha az emberben a test-lélek-szellemi hármas egyensúlyban van. Betegség tehát a kibillent egyensúlyra való felhívás, ugyanakkor a fejlődésre való lehetőség. Nehéz azt megmondani, melyik területen szükséges beavatkozni ahhoz, hogy az egészség visszaálljon. Sok esetben arról van szó, hogy az ember nem azt éli, amit kell neki, letért a számára kijelölt útról. Ebben egy fontos szempont a lelki-szellemi állapota az embernek: kivel/mivel azonosítja önmagát, mennyire képes elfogani önmagát és ezáltal másokat, mennyire képes hallami azt a belső hangot ami utat mutatna neki. Megbetegedéseink leggyakoribb oka tehát belső jellegű. Az ember viszont csak a "földi játszótéren" léphet előre, tapasztalások és felismerések által, amelyen folyamatoknak a növényi alkímia hasznos kísérője lehet. A növény mint az anyatermészet éteri teremtménye, amely a földi erőkön kívül magában hordozza a kozmoszból felénk sugárzó energiákat is. (elég csak a nappalok hosszabbodására és a tavasz, rügyezés, életre ébredés kapcsolatára gondolni) lehetővé teszi, hogy ezeket az erőket önmagunkban is mozgásba lendítsük. Tündéri lényként felajánlja segítségét - fényét, illatát, színét, tudását és szeretetét, hogy általa meg tudjuk világítani öntudatlan - így sötét és betegséget okozó - belső oldalainkat. Gondolva itt magára az elixírt előállító alkimistára, és arra is, akinek az elixír készül.
"A műveleti kifejezések, mint oldás, szétválasztás, lepárlás, érlelés, szűrés... egyúttal a test és az elme újraszervezését, a testi-lelki-szellemi átalakulását is jelentik. Az alkímia útja a természet megismerésének belső útja, amely a Teremtőig vezet. Az alkimista nem akarja a világot megváltani, de felelősségtudattal dolgozik önmagán." (Somlósi)
