Maga az elixírkészítés első és legfontosabb lépése a természetben történik. Sétánkra napos időt választunk, mégpedig azért, mert a virág éteri ereje ilyenkor van teljében, és - ami nem kevésbé fontos - a Napsugarak ereje minket is átmelegít, a lelkünket emeli és átvilágítja. Nyilván nem elsősorban nyári kánikuláról van szó (bizonyos virágok esetében viszont akár arról is), de pl. rügyelixírek esetében szerintem egész kellemes, ha márciusban tavaszi napsütésben töltjük kint az időnket.

Még mielőtt a konkrét gyűjtési folyamatról lenne szó, ne feledkezzünk meg a hozzá szükséges felszerelés beszerzéséről!

• Felirat mentes kis üvegcsék - én 200-300ml-es, csavarós tetejű befőttes üvegeket használok, hogy jól le lehessen zárni, amikor a hátizsákban hurcolom ide-oda, árkon-bokron. Elvileg gyógyszertárban kapható, széles nyakú, sötét üvegcséket kellene használni, de ez elhagyható, ha az elixírt az érés (solutio) alatt sötét helyen tároljuk. Fehér üveg esetében sokkal jobban nyomon lehet követni az elixír érését, színbeli változásait, jobban látható a fizikai test lecsupaszodásának folyamata.
• Laboratóriumi (üveg) mérőhenger - 1-2 ml mértékű, kb 100ml térfogatú
• Üvegpálca - szintén laboratóriumi, specializált helyekről beszerezhető (én egy drogériában vettem Brünnben, de esetleg gyógyszertárban is rá lehet kérdezni)
• Etanol 50% - nem denaturált, mivel fogyasztásra szánjuk! Patikában tudunk venni, vagy legjobb, ha jó minőségű házi pálinkával csináljuk. Célszerű legalalább egy liternyit beszerezni. Amennyiben nem kapunk 50%-osat, hanem 70-80%-osat, otthon tudjuk desztillált vízzel a kívánt koncentrációra hígítani (keverési egyenlet).
• Oldószer - növényi eredetű, sűrűbb állagú, leggyakrabban használatos a glicerin, de a magyar hagyaték alapján lehet méz (vagy agave szirup) is. Ajánlatos beszerezni szintén minimum fél liternyit. Én növényi eredetű glicerint használtam, ami többnyire 85%-os formában van forgalomban, ajánlatos ezt is a keverési egyenlettel átszámolni, hogy egyenlő arányban szerepeljen az alkoholos keverékünkben.

Az üvegcséket előtte jó, ha kifőzzük, de fertőtlenítésként megteszi az is, ha közvetlenül a gyűjtés előtt kiöblítjük alkohollal, ahogy a kezünket is alkohollal mossuk le, mielőtt a növényhez nyúlnánk.

A rügyeket, virágokat tiszta, ha lehet érintetlen környezetből szedjük, ügyelve arra, hogy ne veszélyeztessük a vegetációt, azaz ne taroljunk le mindent. Nagyobb fákat-bokrokat előnyben részesítünk, ekkor viszont fennáll a veszély, hogy nem fogjuk tudni elérni a fa koronáját. Nyírfa, tölgyfa, hársfa, kőris, éger esetében jó, ha már előző évben feltérképezzük, hol találunk hozzáférhető egyedet. Célszerű domboldalakban gondolkozni, ahol a korona magasabb részei felülről könnyebben megközelíthetőek. Ugyanúgy célszerű még előző években megismerkedni a fák törzsével, ágainak, koronájának alakjával, rügyezésének időpontjával, mivel tél végén, levél hiányban csupaszon gondot okozhat a fa beazonosítása. Virágok esetében ez persze sokkal könnyebb.

Hogy milyen céllel gyűjtünk, az nem játszik szerepet. Az olyan koncepció, hogy kitalálom: most vesegyulladás ellen fogok elixírt készíteni a húgomnak... sajnos nem működik. Valamilyen hatása biztos lenne így is az elixírnek, de kérdés, hogy az-e, amit én ráfogok? Nem, az egész inkább intuitív alapokon kell, hogy történjen...

Kimegyek, azért, hogy megpihenjek. Lenyugodjak, elengedjem a gondolatokat, a természet símasága segít elcsendesedni, befelé figyelni. Átadom magamat neki, mert Ő jobban tudja, mit kell tennem. A növények a legváratlanabb pontokon/helyeken képesek megszólítani. És okkal. A gondolataimba mélyedve kószálok az erdő ismeretlen oldalán. Hirtelen fel kell néznem, csak úgy... késztetést érzek. És ott van! Egy szép kis fa, igen, miért is ne szedhetnék róla? Közelebb lépek, méregetem, szemlélgetem, ismerkedek vele. Ki ő, hol él, mióta lehet ott, mi mindent láthatott, milyen emlékeket és találkozásokat őriz? Mi a feladata a többi fa és élőlény között? Közben a törzsét és ágait figyelem: bőre feszességét, törzse barázdáltságát, tagjai izmosságát, erejét, régi sebeit. Nagyon érdekes ezen elmélázni, átadni magamat a természet erejének és csak úgy érezni. 

Amikor nekiállok rügyet, virágot szedni, alázattal és hálával nyúlok a növényhez, aki szívesen ajánlja fel segítségét a lelki transzformációhoz. A növény kedvesen nyújtja oda testének részeit és összes tudását az embernek, ha megfelelően kérik.

Később azt veszem észre, hogy kintlétem alatt, amíg figyelmemet a növényvilág felé fordítottam, mintha kiszakadtam volna a gondolataim közül, a keretekből és a világból is. Elmémen - de méginkább szívemen - tudattalan tartalom ömlik át, érzések amik bántottak, vagy amiket lelkem mélyére temetettem el - félelmek, fájdalmak, kétségek. Mindez eleinte inkább megsejtve, mint tudatosan. Mindennek a felismeréséhez is idő kell. Később, ha az ember előveszi az érésben levő elixírt, fel tudja idézni mindazt, amit vele együtt átélt, amit neki magából a gyűjtés közben átadott. És pont ebben rejlik az alkímiai folyamat lényege! Nem egyszerűen csak gyógykivonatot készítek, hanem saját magam is fermentálódni kezdek: felélednek bizonyos dolgok bennem, mozgásba lendülnek, majd forrni kezdenek, míg előbb-utóbb egy megtisztult, lepárolt formában valami új születik belőlük. Mire az elixír beérik, tudni fogom, mire van hatással és miben tudom gyógyszerként használni - a növény és az elvégzett lelki munka lépésről lépésre rá fog vezetni A gyógyszer az elixírben és az alkimistában is be kell hogy érjen. Ez a növényi alkímia lényege, és a szpagíriában ez még érzékelhetőbben visszaköszön. (A szpagíria az elixírkészítésnek egy rendhagyó módozata, ami a növények fermentálását, lepárlását, szilárd részeinek elégetését majd a hamunak a folyékony párlattal való egyesítését jelenti. Erre a későbbiekben szintén ki fogunk térni.)

Az egészhez szükséges egy bizonyos fajta tudatosság és hajlandóság, önmagamat a Gondviselés erőinek szolgálatába állítani, hogy a segítségükkel fejlődni tudjak, illetve útmutatásukat alázattal meghalljam és azokat megtartani igyekezzek. 

Ennyit most a gyűjtés lelki hátteréről, és térjünk vissza a gyakorlati oldalához!

Az előre kifertéotlenített üvegeket megszedjük a növényi részekkel. Konkrétan nem tudom megmondani, mennyi anyagra lesz szükségünk, én többnyire addig szedem, amíg úgy nem ítélem meg hogy elég lesz. Mindig eljön az a pont, amikor már úgy érzem, eleget vettem el a növényből, amikor érzem hogy letelt az én időm és át kell engednem őket a napsugaraknak, a szomjas rovaroknak és egymásnak. 

Így az elixír mennyisége nagyban változik attól, hogy pici rügyeket, vagy virágokat szedek-e, illetve hogy apró útifűvirág-e vagy tenyérnyi csipkerózsa.

A következőkben a növényi részeket a megfelelő arányban felöntjük az alkohol-glicerines oldószerünkkel; rügyek esetében ez a rügy mennyiségének 10-szerese kellene hogy legyen, virág esetében én annyit szoktam, hogy ellepje a virágokat. Virágnál ezt nehéz pontosan belőni, mivel a szirmok több helyet foglalnak, viszont jóval könnyebbek és légiesebbek, mint a tömör rügyek. 

Az elkészült áztatmányokat felcímkézzük, azaz ráírjuk a növény nevét, formáját (virág, rügy stb.) és a szedés dátumát. Az üvegre, közvetlen kontaktusban az elixírre csak ősi magyar írással írunk! Amennyiben nem tudunk rovással írni, akkor hasonló kis cetliket kötünk az üvegekre, mint én tettem. Aki komolyan gondolja az elixírkészítést, és a hagyományokkal való foglalkozást, annak természetes lesz, hogy megtanulja a rovást. Nálam folyamatban van.

Otthon külön kis helyet kell kirendelni, ahol védve vannak mindenféle elektromos sugárzástól és negatív erőtől, veszekedéstől vagy haragtól. Én erre a célra egy kartondoboz belsejét kibéleltem alufóliával, kívülről bevontam egy szép csomagolópapírral, hogy az elixírkék jól érezzék magukat benne. A villám-mentes környezet itt-ott sajnos nem jött össze, de törekedtem arra, hogy amikor megnézem őket vagy tovább dolgozok velük, jó lelki állapotban legyek. A továbbiakban pedig hagytam őket minimum 1 holdhónapot ázni, ami már a következő lépés, a solutio.

A keverési egyenlethez:

Ez egy főleg kémiai vonatkozásban használt egyenlet-számítás, aminek segítségével meg tudjuk állapítani, hogy mennyi oldatra és oldószerre van szükségünk ahhoz, hogy egy kívánt koncentrációjú oldatot kapjunk.

w1 . m1 + w2 . m2 = w3 . m3

Ahol:

w1...... a kiindulási oldat koncentrációja (mi esetünkben 98% alkohol, azaz w1=0,98)

m1...... a kiindulási oldat tömege (hány gramm 98% alkoholra van szükségünk ahhoz, hogy 50%-os alkoholt kapjunk?)

w2...... az oldószer koncentrációja (mi esetünkben víz, aminek koncentrációja w2=0)

m2...... az oldószer tömege (hány gramm vízre van szükségünk)

w3...... a kívánt oldat koncentrációja (mi esetünkben az 50%-os alkoholé, ezt w3=0,5 jelöljük)

m3...... a kívánt oldat tömege (tegyük fel, 1000g 50%-os alkoholt akarok kapni)

A számításunkat megkönnyíti az, hogy a víz koncentrációja 0, így ez a rész ki is esik. Ami marad:

0,98 . m1 = 0,5 . 1000

m1 = 500 / 0,98

m1 = 510,2 (ennyi gramm 98%-os alkoholra van szükségünk a kért 50%-os alkohol előállításához)

Tudjuk azt is, hogy m1 + m2 = m3 

m2 = 1000-510,2 = 489,8 (ennyi vízre van szükségünk a kért 50%-os alkohol előállításához)