A nyírfa a tavasz elsőként zöldbe boruló fái közé tartozik, a tavasz és a fiatalság megtestesítője. A kopár, sivár vidékek és az északi félteke úttörőfája, kedveli a tápanyagban kevésbé gazdag, homokos talajokat. Alacsony tápanyagigényű, viszont szoros kapcsolatban van a földdel, gazdag szerteágazó gyökérzetén keresztül nagy mennyiségű vizet képes felvenni. A folyadékot nem köti meg, hanem folyamatosan mozgásban tartja, áramoltatja, levelein keresztül újra elpárologtatja. Nedvében 2% cukor található (xylitol), amely a nyírfa törzsének tavasszal való megfúrásával nyerhető ki.

Jellegzetes a nyírfa lágyan leomló lombjának kecses, hajlékony mozgása. Vékony ágai és hosszú szárú levelei azonnal átveszik a levegő mozgását; ugyanakkor az egész törzs is képes az elasztikus meghajlásra viharban, vagy hó terhe alatt. A nyírfa levegővel való szerves kapcsolata abban is megnyilvánul, hogy nagy mennyiségű anyagot ad le a környezetébe - tavasszal pollent, ősszel-télen pedig termésének apró pikkelyeit, melyet sebesen reptet a havon a téli jeges szél. 
A földdel és a levegővel való kapcsolata mellett a fény hordozója is: tavaszil lombjának lédús, világos zöldje, és aranyosan sárgálló őszi koronája beragyogja a szivet. A nyírfa igényli a fényt, növekedésének előfeltétele, viszont a fényt nem fogja teljesen fel, lombja nem vet összefüggő árnyékot, és fehér törzse is teljesen fényvisszaverő.

A nyírfa fiatal tavaszi hajtásai és a még nem teljesen kibomlott levelei ragacsosak - a levelek sűsűn borítottak mirigyekkel, amelyek gyantaszerű, vízhatlan váladékot termelnek. Ez a folyamat csupán pár hétig tart, amíg a női virágok meg nem termékenyülnek, ezután a mirigyek lassan összehúzódnak, a váladék megszilárdul és május közepétől a leveleket ez a fényes, sima lakkbevonat borítja, amely szintén visszaveri a fényt. A levelek szöveteiben poliszacharidok képződnek és raktározódnak el, amelyek vízzel nyálkát képeznek. A fiatal leveleknek ez a gazdag kiválasztó tevékenysége szinte a virágokat idézi, az élénkzöld, fehérjében gazdag levelek a fát egy fiatal lányhoz teszik hasonlatossá. A nyári levelek ezzel szemben már sötétebb, matt zöld színűek, szárazak és csökkent fehérjetartalommal bírnak. A növény késő nyáron szinte egy kiszáradt aggszűz képét idézi.

A természegyógyászatban a levelek a kiválasztószervek erősítésében nyújtanak nagy segítséget. A vese működésének serkentésével elősegítik az anyagcseretermékek kiválasztását. A nyírfalevélből készült főzet főként a tavaszi méregtelenítő kúrákban játszik nagy szerepet, de húgyuti gyulladások, ízületek és lágy részek reumás gyulladásának, valamint köszvény kezelésében is nagy hasznát vehetjük (nyírfalevél és borókabogyó vizes-mézes kivonata). Levelének általános tisztító és megfiatalító hatása van. Friss leveleit május-júniusban gyűjtjük. Ezekben, de főképp rügyeiben rengeteg az ásványi anyag, mely a ionizált formában már az emésztőrendszerben azonnal felszívódik. A fa életvize az alsó földerőket hordozza magában, rügyeiben a kozmikus erők fejtik ki hatásukat. Rügyeivel, barkavirágzatával, fiatal levélhajtásaival a nyír lenyirbál rólunk mindent, ami könnyedségünk, szerénységünk, szívünk fiatalosságát akadályozza.

A nyírfakéreg ugyancsak fontos gyógyászati alapanyag, még ha kevésbé ismert is. Ebből a szempontból a legjelentősebb a kéreg fehér része, mely bőr állagú, víztaszító, könnyen lehántható és hajlítható. Fehér elszíneződése a parakéreg sejtjeiben levő fehér színű anyag, a betulin lerakódásában rejlik. A betulin egy triterpenoid, lipofil anyag, amely a nyírfa kérgében mint kristályos anyag rakódik le. A kéregképződés hasonló anyagcserefolyamatokkal jár együtt, mint a levelek megkeményedése: intenzív fehérje és szacharidképződés, majd folyamatos kiszáradás és megkeményedés. 
A nyírfakérget Rudolf Steiner bőrkiütések gyógyítására ajánlotta: váladékban gazdag, metabolikusan aktív, száraz és foszló bőrgyulladások, a bőr, artériák és ízületi hártyák krónikus gyalladása esetében.

A nyírfának hiányzik a központi stabilitása, hajlékony törzse és vízszintesen leomló ágai nem épppen a szilárd kiállást idézik elénk. Ezzel szemben a fehér betulin-kéreg a külvilágnak határozottan, de rugalmasan áll ellen, formába öntve a növény félig folyékony, éteri lényét. Ez egy fontos szempont lehet a betegségkép felállításában és a hozzá legalkalmasabb gyógyszer keresésében.