"Das ist kein Arzt, der das Unsichtbare nicht weiß, das keinen Namen trägt, keine Materie hat und doch seine Wirkung. Nicht der Corpus ist die Arznei, das wahre Arkanum ist unsichtbar"

„Az az igazi orvos, aki ismeri a láthatatlant, amelynek nincs neve, anyagtalan, de mégis megvan a hatása. Nem a test a gyógyszer, az igaz Arkánum láthatatlan." (Paracelsus)

A legtöbb nyugati társadalomban az orvoslás és maga az egészségügy a klasszikus, nyugati medicínára épül. Újonnan nagy népszerűségnek örvend ezen kívül a tradicionális kínai gyógyászat is, illetve a természetgyógyászat, amely többé-kevésbé a népi gyógyászat továbbfejlesztése. Mint nevéből is kitűnik, az orvostudomány ismeretei és módszerei is tudományos alapokon nyugszanak, akárcsak a napi szinten alkalmazott gyógymódok és gyógyszerek többsége is. Ezek létjogosultságát tudományos kutatások eredményei, alapos és sokoldalú vizsgálatok, valamint különböző laboratóriumi modelleken, állatokon és embereken végzett kísérletek igazolják.

A nyugati orvoslás leggyakrabban a gyógyszeres kezelést használja, amit allopátiának is nevezünk (főként a homeopátiával való összehasonlításban). Ezek a gyógyszerek hatásukat tekintve többnyire a betegség kiiktatására törekednek, a betegség tüneteinek megszüntetésével. A gyógyszerkutatás- és fejlesztés a gyakorlatban nagyon leegyszerűsítve a következő képpen néz ki: a tudományos orvosi kutatómunka feltárja a betegségek müködését testi-szervi-szöveti-sejti de akár molekuláris szinten, és a szerzett ismereteket alapul véve fejleszt ki a gyógyszeripar olyan szereket, amelyek képesek célirányosan ezeket a patológikus megnyilvánulásokat megszüntetni vagy elnyomni, és ezáltal a betegségnek víget vetni. A szerek általában tehát bizonyos ellenmechanizmust fejtenek ki, valami ellen irányulnak. Ahogy az allopátia megnevezés is utal rá: a betegséggel ellentétes tüneteket támasztanak.

 A homeopátia az alternatív gyógymódok közé sorolható, a természetgyógyászat egyik ágát képviseli, mivel bizonyos szempontból természetes alapú gyógyszerekkel dolgozik. A homeopátia megnevezést a hasonló hasonlóval gyógyíttatik (similia similibus curentur) elvével magyarázzák. A kiindulópont ebben az esetben is a beteg által produkált tünetek, viszont a terápia elsősorban nem ezek kiiktatására irányul, ellenkezőleg: a cél a szervezet belső, öngyógyító erejének aktiválása és ezáltal az egészség visszaállítása. A gyógyszer ebben a folyamatban mint egy információhordozó szolgál, amely ezeket az öngyógyító erőket a megfelelő információlökettel újra be tudja indítani. Hasonló mint egy parancskód az IT-fejlesztésben - látszólag csak egy betűsor, amely a megfelelő környezetbe átültetve fejti ki hatását és ruházódik ezáltal fel tartalommal. 

Homeopátiás gyógyszerek készülhetnek növényi, állati, de akár ásványi alapanyagokból is. Halmazállapotát tekintve az alapanyag lehet szilárd (por, kristály) vagy folyékony (alkoholos kivonat, vizes oldat stb). A gyógyszerkészítés kiindulási pontja a hatóanyagból készített alkoholos kivonat = őstinktúra, amely ebben az eredeti állapotában még nem rendelkezik a várt hatással, ellenkezőleg, komoly nem kívánt reakciót válthat ki, de akár mérgező is lehet.

„Alle Ding' sind Gift und nichts ohn' Gift; allein die Dosis macht, das ein Ding kein Gift ist.” 

„Minden dolog méreg, ha önmagában nem is az; csupán a mennyiség teszi hogy egy anyag nem méreg.” (Paracelsus)

A modern homeopátia megalkotója, Samuel Hahnemann megfigyelte, hogy míg a fehér arzén vagy a sisakvirág (Aconitum napellus) közvetlenül elfogyasztva még kis mennyiségben is halálosan mérgezőek, homeopatikus formában gyógyulásra tudják serkenteni a szervezetet. Ez a tény nagyon nagy fontosságot kap a gyógyszerkeresés- és fejlesztés folyamán, amikor is pont ezeket az intenzív hatásokat feljegyezve kapják meg a gyógyszer "képét", amely magába foglalja úgy a testi, mint a lelki szinten megnyilvánuló tüneteket és a betegség folyamán fellépő egyéni érzeteket (mint pl. a rosszabbodás vagy javulás körülményei, tapintásra, mozgásra, hőmérsékletre, ételre való érzékenység). A gyógyszer képe tehát gyakorlatilag a szer indikációit, javallt felhasználási területét képezi.

Maga a gyógyszer előállítása a következő képpen folyik: veszik az őstinktúra egy bizonyos részét, azt többnyire vízzel hígítják fel (de megesik, hogy szilárd anyag esetében indiferens porral pl.laktózzal), és az "információt" kézi rázogatással, ritmikus mozgással továbbítják a vizes oldatba, azt a vízmolekulákkal való intenzív összerázás által felerősítve, "potenciálva". Ezért ezt a folyamatot potenciálásnak vagy dinamizálásnak is nevezik. A potenciálás végeztével az újonnan kapott oldatból egy részt szintén tovább hígítanak és dinamizálnak. Az egészet tetszőlegesen sokszor meg lehet ismételni.

A hígítási folyamat végén egy hatóanyagban szegény, viszont információval dúsított oldat áll fenn, amely célirányosan tud serkentő hatást gyakorolni az emberi organizmus légiesebb, éteribb szintjeire, ezzel a regenerációs és belsőleg szervező erőkre fejtve ki hatást. Ebben az esetben nem beszélhetünk a szokványos hatásmechanizmusról, ami testi szinten áll fenn és tudományosan is kimutatható, mivel a készítményben a nagy hígításnak tudhatóan már nem lehet kimutatni az eredeti őstinktúrát. 

A leggyakrabban előforduló oldási rendszerek a D = tízszeres, vagy a C = százszoros. A készítmények "erősségét", hatásának intenzitását, illetve az egész emberre kifejtett holisztikus hatását a szer potenciája határozza meg. A potenciát D6, D12, C30, C200 stb. szám-betű kombinációval jelöljük. D6 azt jelenti, hogy a tízszeres hígítást egymás után 6x végezték el az őstinktúrával, illetve a további lépésekben az újonnan keletkezett oldatokkal.

Leggyakrabban apró cukorgolyócskák formájában találkozunk homeopatikus készítményekkel (Globuli). A potencionált oldatot finom pára formájában porlasztják rá ezeknek a felületére, amelyeket aztán 5-10 darabonként szed a beteg. A gyógyhatás mindemellet nem a bevett golyócskák mennyiségétől, hanem minőségétől függ. Intenzívebb hatást akkor tudunk  elérni, ha a gyógyszert gyakrabban vesszük be, ezáltal a szervezet intenzívebben van kitéve az ösztönző energiák áramlásának.

Mindezeket összegezve, a homeopátia egy nagyon szép gondolaton épülő gyógymód, amely nem a tünetek elnyomására törekszik, hanem a szervezet belső öngyógyétó erejének felerősítésére törekszik. Ugyanakkor megvannak a maga hátulütői is, mégpedig az, hogy akút, életveszélyes helyzetben ugyancsak nehézkesen váltana ki egy életmentő operációt, ugyanúgy kevés hasznát vennénk egy komoly bakteriális fertőzés vagy szívinfarktus esetében. Így nem tekinthetünk rá teljes mértékben a klasszikus módszerek alternatívájaként vagy helyettesítőjeként, ellenben mint azok racionális kiegészítőjére.

A második számú gond vele maga a homeopatikumok előállítása. A gyáraknak ugye reagálniuk kell a piaci tényezőkre is, áraikat elfogadható szinten kell tartaniuk, különben meg sem élnének. Gondoljunk csak bele, mennyi munka van egy kis üvegnyi folyadék hígítása és rázogatása folyamán, ha azt 10 vagy akár 200-szor kell végrehajtani egymás után. Ha minden egyes üvegcsét emberi kéz készítene, órákig tartana és ebből kifolyólag nagyon-nagyon drága is lenne! Így a homeopatikumok előállítása is nagyüzemi termeléssé vált, többségüket ma már ugyanúgy automatizált, csúcsmodern felszereltségű gyárakban állítják elő, mint a klasszikus, kémiai vagy biológiai gyógyszereket. Így a termelésből sajnos egyre inkább kiszorult az emberi szempont és az emberi behatás.

Számomra ez egy nagyon fontos szempont, mivel én hiszek benne, hogy a gyógyhatásban az is óriási szerepet játszik, hogy ki, kinek a részére, milyen lelkiállapotban, mennyi szeretettel és odaadással készítette a gyógyszert, milyen alapanyagokból, milyen körülmények között és mikor!

Manapság ugyancsak gyakran találkozom azzal, hogy az emberek - egyre inkább tartva a klasszikus kémiai gyógyszerektől -  célirányosan homeopatikumot kérnek, mert az ugye természetes, ezért nem árthat és nincs is mellékhatása. Emellett viszont nincsnek tisztában a módszer komplex mibenlétével, abban a tudatban vannak, hogy homeopatikumot is úgy kell kérni, mint fejfájáscsillapítót. A valóságban homeopátiával nagyon nehéz gyógyítani, hiszen univerzális gyógyszer nem létezik, minden ember más és ugyanúgy betegségképünk sem lehet teljes mértékben azonos. Megalapozott tudás és tapasztalat nélkül homeopatikumot ajánlani vagy saját magunknak venni, nem biztos, hogy minden esetben hasznunkra válik.

Személy szerint érdekel a téma, lassacskán próbálgatom is és szeretnék tovább fejlődni benne, viszont az előbbi szempontok miatt még tudok teljes mértékben azonosulni a vele, így kíváncsian kutatom a további lehetőségeket.