Az idei nyár egy ugyancsak kellemetlen meglepetéssel "gazdagította" életemet. Az utóbbi éveimet egy nagyvárosban élve eléggé elszoktam a szúnyogoktól. Szüleimnél ugye természetes, hogy az ember nem mehet ki a szabadba a kora reggeli vagy esti órákban, mert azonnal szúnyogtámadás áldozatává válik. Engem mindíg is szerettek ezek a vérszívó dögök, de azért soha nem volt olyan rossz a helyzet; éjszakánként is legfeljebb csak az idegesítő hangjuk volt zavaró, és hozott ki a béketűrésemből.

Itt Bajorországban is ugyanúgy a "semmi közepén" lakunk, mint otthon a szüleimmel, közel a természethez, nyugalomhoz, zöldhöz, ami számomra mindig is nagyon fontos volt. Az idei szúnyogszezon viszont valami elképesztően durvára sikerült. Még június elején kezdődött, amikor az egyik felkarom napokig teljesen be volt dagadva, nyilván több csípéstől egyidejűleg. Vörös volt, égett és annyira, de annyira észvesztően viszketett, hogy legszívesebben letéptem volna a húst a csontról. Itt jöttek a különböző csillapító praktikák (allergia ellenes tabletta, gél, csöppek) először csak egyenként, majd kombinációban, majd kortikoiddal magas adagban. Nagyon durva egy állapot, az ember minden egyes gondolatát csak az őrjítő, fájdalmas viszketés és az enyhülés utáni kétségbeesett sóvárgás tölti ki.

Ajánlhatom a Fenistil csöppeket (Szlovákiában csak receptre kapható, Németországban ezzel szemben recept nélkül is), amik valamilyen szinten enyhülést hoznak, viszont elég intenzív álmosító hatásuk van és az ember kicsit ingerültté is válik utána. Az egész persze nem sokat számít, ha az ember minden áron szabadulni akar a kínoktól.

Szóval egy plusz pont tőlem a "klasszikus medicínának". Ha az akút, gyors beavatkozásról van szó, pl. életveszélyes helyzetben, vagy a beteg állapotának diagnosztikai felméréséről, minden bizonnyal szuper eredményeket tudunk elérni neki köszönhetően.

Miután vége lett a június végi-július eleji nagy melegeknek, lassacskán a gondjaim is szűnni tűntek, azt gondoltam, biztos csak valami fura fertőzött fajok csíphettek meg, amik túlélték a permetezést és nyilván a permetre reagálok valamilyen szinten allergiásan. Sajnos tévedtem, ugyanis az utóbbi napokban ismét kiújult a probléma. Szinte minden reggel új csípéseket fedezek fel testemen, amik másnap fokozatosan bepirosodnak, bedagadnak, esetenként akár 5-10 cm átmérőjűvé növik ki magukat. Az egész bőrfelület tűzforró, vörös és eszméletlenül viszket, szinte fáj. A felül ismertetett gyógymódok lassan már kezdik hatásukat veszíteni, beleértve a magas dózisban bevett kortikoidot is. Próbálom borogatni, kenegetni, nem gondolni rá, hogy ezzel is megelőzzem a vakaródzás általi rosszabbodást. De az egész mit sem segít ha éjjel álmomban, míg nem figyelek, az egész kiújul és szinte elviselhetetlenné válik, a több friss csípésről nem is beszélve. Hülye egy helyzet de nem elbagatelizálandó....

Eszembe jutott, hogy elmegyek orvoshoz vele. Hátha tud rá ajánlani valami hatásosabb gyógymódot. De ahogy erről gondolkoztam, eszembe ötlött, hogy hát én gyógyszerész vagyok és amivel eddig próbálkoztam, már maga az orvosok által ajánlott metódus lett volna. Az orvos talán felírja ugyanazokat a dolgokat, amit már eddig is szedtem/használtam, mert más nem jut eszébe. És igazából ő erről nem tehet, csak így van. Ennyi. Szóval törődjek bele, hogy minden nap szedhetem a fenistilt meg a prednisont és várhatom, hogy vége legyen a nyárnak és a szúnyogszezonnak.

De ugyanebben a cipőben járnak a szénanáthások, allergiások is. Ugyan mit tehetnek ők ebben a helyzetben? Hiszen a kellemetlen panaszok, orrfolyás, tüsszögés, könnyező, viszkető szem önmaguktól jelentkeznek anélkül, hogy ezt az érintett közvetlenül kiváltaná vagy akár befolyásolni tudná. Ja persze, beveheti reggel az allergiatablettáját, ami talán kicsit segít. Vagy járhat hiposzenzibilizációs kezelésre.

Viszont gyakran találkozom a munkában olyan emberekkel, akik rendszeresen veszik maguknak a készítményeket és miután pár szót váltunk, csalódottan konstatáljuk, hogy más megoldás nincs, mindent próbáltak már, sok-sok orvos megnézte öket - mégsem találtak megoldást. Kérdem én, ennyire defektes lenne a földi teremtés, vagy csak mi nem látunk valamit át?

Igen, az egyik oldalon nagyon szép a klasszikus orvoslásban, hogy életeket ment, jóval alacsonyabb az újszülöttek és kismamák halálozása, megállította a fertőző betegségek terjedését, viszont hogy kevesebb lenne-e a beteg, fiatalon vagy hosszú fájdalmas betegség által elhunyt?!

Elég csak számba venni, mennyi a rákos beteg, a metabolikus szindrómában (magas vérnyomás, arterioszklerózis, glükózrezisztens = 2. típusú diabetes, elhízás) szenvedő infarktusveszélyes, stresszes, boldogtalan, elégedetlen megszürkült ember, és ha esetleg mindezek ellenére meg is érnénk a hatvanat, előre örülhetünk a fájdalmas degeneratív betegségeknek, hátfájás, gerincsérv, ízületi gyulladás vagy egyéb más autoimmun betegségnek, amik lebontják a saját szerveinket. Csöppet kontrasztosan, de sajnos ez a jelen szitu.

Természetesen én is ember vagyok, nem gép, nem csak test, és ezért miért is lennék kivétel a fentebb felvázolt helyzet alól? Nyilván az én szervezetem is bedobja a törülközőt időről időre, produkál kellemetlen tüneteket, sajnos egyre gyakrabban. Szerepet játszhat ebben a rossz életmód (édességek, kávé, alkohol, túl gyakori liszt-péksütemény-fogyasztás, vitamin és ásványi anyagok hiánya), a hosszantartó stressz, elérhetetlen vágyak és célok után való rohanás, a tény, hogy nehezen tudom szeretni, vagy akár csak elfogadni is magamat. Belső egyensúlyom felborulása, fizikai testem nem tisztelete, szeretetlenség, frusztráltság, szomorúság. 

Ahogy válaszokat keresve elkezdek mélyrebbre ásni, a megbetegedés, betegség és gyógyulás kérdését boncolgatva, egyre több kérdés, szempont merül fel. 

A szúnyogproblémám picit javult, de nem oldódott meg, ezért intenzíven foglalkoztat a kérdés, mit tehetek a gyógyulás ügyében, kit tudok megszólítani, hol találok segítséget, mely alternatív módszerektől várhatok végső gyógyulást? Részletek a továbbiakban.