A természetben tett sétáim közben szívesen keresgélek gyógynövények, illetve ehető növények és termések után. Egyre több kezdeményezéssel találkozom a környezetünk tudatos megőrzése irányában, többnyire az interneten keresgélve, csoportok, könyvek, blogok formájában.

Közös céljuk az, hogy újra felfedezzük a minket körülvevő növényeket - fákat, bokrokat, virágokat, és azok terméseit, hogy értéküket felismerve megőrizzük őket a jövő nemzedékek számára és újra szerves részét  tudják képezni a mindennapjainknak - a gyógyításnak és az étkezéseknek is. Az ember egyre inkább elveszti kapcsolatát a teremtett világgal, beszorul a saját maga által kreált képzelt valóságba, amelyben az elsődleges szempont önmaga kényelmének a biztosítása. Ez a fajta szemlélet mennyire a kárára vált a környezetünknek - a rovarok eltűnésétől és a lakhelyüktől megfosztott madarak és vadon élő állatokon át, az egyoldalasított hozam-központú mezőgazdálkodás és a túlzott gyomirtó- és műtrágyahasználatig, csupa-csupa káros tényezőt és következményt szabadítottunk a természetre. A téma nagyon szerteágazó és vitatható szempont a kényelem és jólét, amit nyilván e sorok írója is él, mégis... Fáj látni az utak mentén a rengeteg elütött állatot, sünt, rókát, nyulat! Fáj látni, milyen kevéssel megelégszünk, amikor a holland csomagolt zödséget vesszük, télen-nyáron ugyanazt, miközben a Teremtő elképesztő sokrétűséggel gondoskodott az ellátásunkról! 

Ugyanúgy, ahogy mi sem ok nélkül jöttünk a Földre, nincs olyan növény, állat vagy bármilyen teremtmény, amely ne töltene be valamilyen feladatot vagy célt a teremtésben. Így a minket körülvevő növényzetben is okkal kereshetjük a Teremtő kezének nyomát, és a lét felsőbb értelmét. Érdemes ebben a szemléletben tekinteni az útmenti kóróra, a szinte kiirthatatlan gyomra vagy a kevésbé feltűnő, jellegtelen növényre, amely úton-útfélen csak a magját szórja. 

Idén bizony elhatároztam magamat, hogy ha már így tanyán lakom, közel a természethez, többet fogok kijárni és gyűjtögetni. Sajnos nem mindig tudtam fényképeket készíteni, mivel sokszor egyáltalán nem volt nálam fényképező, később pedig már nem tudtam volna teljes szépségében megörökéteni a növényt, vagy mert az éppen gyorsan feldolgozásra került.

Érdekességek és tapasztalataim a gyűjtésükről és felhasználásukról:

Csalán (Urtica dioica) 

• A csalán friss hajtásaiból "spenótot", zöld szószt lehet főzni, aminek a régi időkben tradíciója is volt, mégpedig többek között Zöld Csütörtökön fogyasztotta a régiek embere. A csalánnak csakis friss, világoszöld leveleit szedjük, mégpedig a felső 4-et. Szedéshez kesztyűt és kerti ollót használunk, hogy ne sértsük meg a növényt illetve ne csípjen agyon a csalán! A leheleket aztán bő meleg víz alatt megmossuk, ha forrásban levő vízzel öntjük le, akkor a csalán "szőre" elveszti szúrós hatását. A hajtásokat megtisztítjuk az esetleges szennyeződésektől (nálam a környező fákról ráeső magok szoktak lenni a leggyakoribbak), és kevés vízen fetesszük párolni. Lehet rögtön olajon dunsztolt hagymára is rakni, de ebben az esetben is kis víz hozzáadása szükséges. Ízesíteni lehet szerecsendióval vagy annak virágával, esetleg kis fokhagymával és sóval. Amikor már jól szétfőtt, botmixerrel pépesítjük. Ízre kellemes, szinten teljesen olyan mint a spenót.
• Ugyancsak készült csalánleves, sárgarépa, krumpli, szárított paradicsom és erdőszéli csiperke hozzáadásával. Isssteni volt! Valami hasonló lehetett. 
• Csalánt ezen felül szedtem még teának is, ezt megszárítottam.
• Apróra vágott nyers csalán ugyancsak került házilag készített tönkölybúzás nokedliba is. Hasonló, mint a különböző bio-üzletekben kapható zöld tészták. Ebben az esetben viszont ajánlom a csalánt puhára párolni és pépesített formában adni a tésztás elegyhez, mivel nekem a nyers részek fennakadtak a nokedliszaggatón. Amúgy ízre finom volt. Így az őszi esők után biztosan gyakrabban előveszem majd a csalánt, mint friss levélzőldséget. 
  • 
  • 
  • 
  • 
• További csalános receptek itt találhatóak.

 Cickafark (Achillea millefolium) és palástfű (Alchemilla vulgaris) 

• Mindkettőt teába valónak szedtem menstruációs fájdalmakra és az azzal járó feszültség enyhítésére. A cickafarkat virággal és szárával együtt szárítottam, majd metszőollóval kb 1cm hosszú darabokra aprítottam, de lehet teljesen apróra is, hogy ne a teakészítés előtt kelljen. Teába mindenképp aprított növényi részek kerüljenek, hogy maximális legyen az oldási felület.
• Palástfüvet amennyiben lehet, apró zöldessárgás, csokorban növő virágaival szedjük, de ha éppen nem találunk ilyet, levele is jó!

 Útifű (Plantago major és Plantago lanceolata) 

• Szedtem mindkét fajtájából, bár mifelénk a lándzsás útifű talán elterjedtebb. Nő az udvaron a fűben, a kaszálókon és kerítések tövében...szinte lépten-nyomon belé botlik az ember. Pici virágai szinte jellegtelenek, szemmel alig láthatóak. Mindenki által ismert gyógyhatása a köhögéscsillapitó illetve nyálkaoldó hatása. Én szárítottam teába valót, és mivel nemrég le is betegedtem, ezért egyúttal készítettem alkoholos kivonatot is. A friss leveleket megmostam, ollóval felaprítottam és egy befőttes üvegben pálinka hozzáadása után pár napig állni hagytam. Fontos, hogy az alkohol ellepje a növényi részeket, különben túl hamar barnulásnak indulnának. Célszerű rögtön az elején még cukrot hozzáadni (én pár evőkanál xylitet használtam), mert a cukros oldószer még erősebben vonja ki a hatóanyagokat. Amennyiben lehetséges, naponta rázogatjuk vagy megkeverjük. Amikor már a növény teljesen bebarnult, illetve max 1 hét után, leszűrjük az áztatmányt és sötét üvegben a hűtőben tároljuk. Köhögés esetében lehet napi 2-3 alkalommal 1-2 evőkanálnyit szedni belőle... attól függően, ki mennyire bírja a szeszt. :D

Vadmenta (Mentha spp.)

• Pontosan nem tudom, melyik vad fajta, talán Mentha sylvestris vagy Mentha longifolia. A lényeg, hogy mentol illatú levelei és lilás lándzsás virágai vannak. Leveleinek kellemes, lágy íze van, kevésbé erős, inkább mentás csokoládéra emlékeztető. Felhasználása ugyanúgy mint a borsmentáé, gyomornyugtató és étvágygerjesztő, valamint illóolajának fejfájáscsillapító és felfrissítő hatása van. Én gyomorfájás ellen fogom használni, citromfű barátjával együtt! 

Szurokfű (Origanum vulgare) és mezei kakukkfű (Thymus serpyllum) 

• Igazándiból hitavalos, kerti formában eddig még nem találkoztam egyikkel sem, csakis cserépben, kisebb méretű zöld növényként. Virágát meg duplán nem látom naponta. Viszont amint megláttam őket egyenként, tudtam hogy ez bizony valamelyik aromás fűszernövény lesz. Mindkettő lila virágokkal rendelkezik és levelei morzsolás következtében jellegzetes, aromás fűszerillatot bocsátanak ki. A kettőt megkülönböztetni úgy lehet, hogy a kakukkfű kisebb termetű, inkább futó növényre emlékeztet. Vékony fás szárából nőnek ki és ágaznak el a föld felszínén található, új hajtások, mindegyik végén egy kis fej módjára, apró lila virágok alkotta sűrű csomó. Levelei bőrszerűek és viszonylag kemények.
• Az oregánó ellenben inkább magasabbra törekedik, szára többé-kevésbé egyenesen áll, abból ernyő módjára nőnek ki a friss hajtások és virága is inkább ernyős struktúrára emlékeztet. Levelei nagyobbak és ritkábbak mint a kakukkfűnek. Leveleinek felszíne picit szőrös.
• Mindkettőt szárítottam és fűszernövényként fogom használni. Kakukkfűt krumpli-paradicsom-padlizsán-lecsó-hal-nyúl-tejföl vagy túró ízesítésére szoktam, oregánót pedig paradicsomos, olaszos ételek, vagy salátákhoz adva.

Bodza (Sambucus nigra) 

• A továbbiakben csakis a fekete bodzáról (Sambucus nigra) lesz szó, amely a leggyakoribb bodzafaj, 2-5m magasra nő és fás szára van. Virágai május elején kellemes illattal árasztják el környezetüket, sokan szörpöt készítenek belőle. Én a cukros dolgokat kevésbé kedvelem, a bodzaszörp is fini meg minden, de a cukor kellemetlen savanyú ízt és további szomjot hagy maga után. Ezért a virágját minden további feldolgozás nélkül, teába valónak szárítottam. A bodzavirág megfázásos, lázzal kísért megbetegedéseknél az egyik legerősebb növényi gyógyszer, elősegíti az izzadást (ami az önvédelmi mechanizmusunk része) és gyulladásgátló hatása is van.
• Készítettem bodzabogyó-lekvárt vagy ízt is. Nem fogom ajánlani mindenkinek, mert rengeteg munka van vele, hiszen az apró bogyókat először le kell fejteni a száráról és megtisztítani a belekeveredett még éretlen, zöld terméstől. A bodza zöld részei (levelek, szára, termés) és a bogyók apró magja egy mérgező cián tartlamú vegyületet tartalmaz, ezért ügyelni kell arra, hogy ezek a részek ne kerüljenek a lekvárba. Maga a termés húsa is nyers formában eléggé nehezen emészthető és meghajthatja az embert. Így a termést csakis hőkezelt, paszírozott formában kerülhet a lekvárba - semmi mag! Maga a lekvár kicsit fura ízű így is - ajánlott citromhéjjal és almával, vagy pl szilvával és fahéjjal ízesítve főzni. Enyhe székletlazító hatása van, így gyógylekvárral van dolgunk!

Galagonya (Crateagus spp.)

• A virágjából és rügyéből készített elixír mellett a termését is fel tudjuk használni a galagonyának. Apró almákra emlékeztető termését szeptembertől szedjük és szárítjuk. Teába magas vérnyomás, stressz és az ezzel együtt járó testi-lelki gyengeség javítására használhatjuk. Csökkenti a periférikus erek ellenállását (stresszhelyzet) és ellazítja a megterhelt szív és érrendszeri izmokat.
• Teába ugyanúgy használhatjuk szárított virágait és levelét is.

Erdei szeder (Rubus fruticosus)

• Levelét megtalálhatjuk a legtöbb gyümölcs- és gyógytea összetevőjeként, ezzel is jelezve hogy mennyire alapvető gyógynövényünkről van szó! Gyógyászatilag hasmenéses betegségek esetében és várandósoknál használják. Fehérjecserző, azaz összehúzó hatása van, ezen kívül pedig erősíti a méhfalat és serkenti a női nemi szervek működését.
• Az erdőben szedett szeder termésből készítettem lekvárt is. Cukor helyett xylitolt (nyárfacukor) használtam, ami ugyanolyan édes mint a szacharóz, viszont nem szolgál a mikroorganizmusok eledeleként, így tartósítja is a lekvárt.

Vadkörte (Pyrus pyraster)

• Egy útszéli bokorról szedtem kb a semmi közepén. Szeptemberben érik, apró sárga termése van, amely szinte alig tűnik ki a körte kedvesen sárguló levelei közül. Maga a vadkörte nem valami finom... Kifejezetten savanykás és keserű tud lenni. Ajánlatos ezért a már potyogott körtéket szedni. Közvetlen fogyasztásra ez miatt annyira nem alkalmas. Vékony szeletekben lehet viszont aszalni, teába vagy limonádába nagyon finom és aromás tud lenni! Én ecetet fogok belőle készíteni az alábbi módszer alapján: http://erdokostolo.blogspot.de/2012/09/csipke-kokeny-vadalmaecet-es-tarsaik.html

Húsos som (Cornus mas) 

• Augusztus vége felé érő termésére a házunkkal szembeni fasorban "akadtam rá" szinte véletlenül. Szeret elbújni más fák közé, többnyire bokor termetű. Onnan tudjuk megkülönböztetni a többi ilyenkor termő bogyóstól, hogy kora tavasszal szinte az elsők között virágzik - sárga légies virágokkal. Termése tojásdad, apró nyélen ül egyenként és felülete bőrszerű, fénylő. Húsa még sötétpirosan is enyhén savanykás, belsejében egy hosszúkás mag található.
• A húsos som kevésbé ismert gyümölcs. Termése a cseresznyéhez hasonló állagú, így jól lehet(ne) belőle lekvárt készíteni. A régiek szokták savanyítva eltenni, de sok receptet találni bablevesbe való belefőzéséről. Én is ezt próbáltam ki, egy 2-3 l-es fazéknyi leveshez adtam szintén 2-3 maréknyi termést. Kellemesen savanyú, de természetes ízt adott a levesnek. További receptek itt.